Március közepén, hosszú idö óta (10 hónap) elöször, végre Otthon töltöttünk két hetet. Ez volt az elsö alkalom, hogy immár hármasban tettük meg a hosszú utat. Úgy kellett már a lelkemnek/lelkünknek, mint egy falat kenyér.
Sok minden készült ez idö alatt, hisz most "szabtuk" hármunkra a kuckónkat, alakítottam ki a kislányunknak egy édes kis zugot...Ezzel igen, de más egyébbel nem nagyon foglalkoztam. Pihentem, töltekeztem, magamba szívtam mindent, amit itt nélkülöznöm kell...a jó öreg Balatont, az imádott városom hangulatát, az ismerös közeg megnyugtató érzését, mindent...Együtt lehettem az Anyukámmal, találkozhattam a Barátaimmal, a Testvéremmel...Kávéztunk és sütiztünk a kedvenc cukrászdánkban, ettünk a kedvenc éttermünkben, magyar borokat ittunk esténként, s mellette jókat beszélgettünk....megleptük magunkat néhány könyvvel, s mint mindig, most is betértünk a templomba, ahol megesküdtünk...
Ez az oka annak, hogy -bár megígértem magamnak, hogy igyekszem legalább heti rendszerességgel itt is írni, és nem csak a facebookon posztolni- egy ideje nem olvashattatok tölem új bejegyzést. Bár április eleje óta újra itt vagyunk, én csak mostanában kezdek visszazökkenni igazán...
Szóval, hogy ott folytassam, ahol abbahagytam: a legutolsó bejegyzésben mutatott szívek girland formát öltöttek, és elfoglalták helyüket Otthon, Zorka ágyikója felett...
Készítettem két keresztszemes képet is. Az egyiket -özikéset- egy korábbi bejegyzésben már láthattátok. Most mutatom a másikat is...
...S a már jól ismert Jysk-es keretbe, némi átalakítás után beragasztottam azt a kis filc angyalkát, amit eredetileg egy körforgó egyik elemeként csináltam korábban.
...S a már jól ismert Jysk-es keretbe, némi átalakítás után beragasztottam azt a kis filc angyalkát, amit eredetileg egy körforgó egyik elemeként csináltam korábban.
Végül pedig íme az egész, egyben...
Ezt az édes angyal macit a kedvenc szépséges boltocskánk ajándékozta Zorkának.
Szép estét!
