2015. október 8., csütörtök

Egy kis Tihany...

Nagyon, de nagyon sokkal tartozom.... Nektek, a blognak, és magamnak.
Ugyanaz a lemez, de rémes, mennyire nem tudom megszervezni, hogy legalább heti egyszer életet leheljek az oldalba.
Nem kezdek magyarázkodásba, mert már én is unom.
Ígérgetésekbe és fogadkozásokba sem bocsájtkozom, mert felesleges.
Egyszerüen ez most ilyen idöszak, így kell a dolgokat elfogadni, és örülni, ha mégis sikerül valami.
Nem sínylödik azért oly nagyon az én kis alkotó lelkem, mert majdnem minden este tudok egy-két órácskát szánni eme szenvedélyemnek. Persze csak a legnagyobb csendben végezhetö részének, mint hímzés, horgolás, de ez nekem böven elég, hogy kiéljem alkotó vágyam.
Az erre szánható idömet nehezen áldozom rá a fotók megmunkálására, írásra, posztolásra...ez a nagy igazság. Itt kellene valamiféle szabályrendszert felállítanom magamnak, és akkor elégedett lehetnék. Ugyanis nagyon szeretném, ha ez a rész is aktívan müködne, és nem csak gyülnének százával a fotók, a megosztanivalók...
Na majd dolgozom rajta. Addig is, még a nyarat megidézve, /mert bár már javában ösz van, ezeket a fotókat nektek szántam, csak túl sokáig tartogattam öket.../ egy kis tihanyi kirándulásra invitálnálak benneteket képek formájában. 

A Tihanyi Levendárium ... Ha arra jártok, feltétlenül nézzetek be, léleksimogató, szemet gyönyörködtetö...

 Bolhapiacon többször láttam már ehhez hasonló kis szekeret. Ha volna kertes házunk, ezt így, ahogy van megvalósítanám.










Tündérsziget... Már a neve is szeretnivaló...







Ide nem is kell szó, a képek magukért beszélnek.
Szép napot Nektek!