A Karácsony szelleme...

Ismét sok idönek kellett eltelnie, hogy jelentkezni tudjak, de hála Istennek, ennek csupa jó oka van.
November végétöl, hosszú-hosszú idö után elöször végre újra nálunk tölthetett Anyukám 3 hetet, amit már nagyon vártunk. Sokat sétáltunk, forraltbor és sült gesztenye illatú karácsonyi vásárokban jártunk, és esténként egy pohár jó bor mellett nagyokat beszélgettünk.
Mikor elérkezett a búcsú ideje, nagyon nehéz volt a lelkem. Ezt sosem lehet megszokni. Kellett néhány nap, míg újra magamra találtam.
Pici lánykám szélsebesen nödögél. Csoda kis lénye bearanyozza az életüket, és minden napra tartogat valami újat, valami varázslatot...Tanítjuk, s általa tanulunk...így megyünk egymás mellett hárman, kéz a kézben.
Náhány hete beköszöntött az az idöszak is, amit annyira vártam: anyás lett, ...úgy igazából. Naphosszat kapaszkodik belém, ölel, puszil, szeretget, és szinte minden percben igényel. Leírhatatlan érzés. Nem mondom, ez olykor igencsak  megnehezíti a hétköznapi feladatok elvégzését, és könnyü elúszni a tennivalókkal, de ez az, amiért érdemes élni, és KI KELL ÉLVEZNI ennek az idöszaknak is minden egyes pillanatát, mert semmi, soha nem jön vissza újra!

A karácsony szelleme minket is átjárt, és hozzánk is beszökött a közelgö ünnep minden szépsége, varázsa. Készülünk, ahogy csak tudunk. A lelkünk már ünneplöben, s a lakás is alakulgat. Erröl hoztam most néhány kis részletet, íme..

 Ez már a második ajtókoszorúnk...Az elsöt is magam készítettem, de nem voltam vele igazán megelégedve, így csináltam egy újat.

 A nappali egy részlete.

 Kis karácsonyi keresztszemes...A minta ötletét Zóra praktikái blog írója, Zita adta.

 Imádott kis mécses házikó gyüjteményem, a háttérben pedig még egy karácsonyi keresztszemes.

  A díszek is készülnek a fára. Csupa puhaság, amik nem okozhatnak bajt, ha kiváncsi kis kezek közé kerülnek.

A facebookon lesznek még képek, apróbb írások, de blogbejegyzéssel idén már nem jelentkezem, ezért szeretném megragadni az alkalmat, hogy minden kedves olvasómnak ezúton kívánjak nagyon szép, meghitt, békés és áldott Karácsonyi ünnepeket, boldog új esztendöt!

Fahéjas zabkeksz

Se szeri, se száma, hogy én már hány különbözö zabkeksz receptet próbáltam ki, de SOHA, egyik se hozta a várt eredményt.

A minap a  Zóra praktikái blog írója, Zita megosztotta az ö bevált receptjét a közérdemüvel. Személyesen nem ismerjük egymást, de nagyon szeretem az ízlésvilágát, és amit képvisel, így nagy volt benne a bizodalmam, hogy ez most  AZ a recept lesz!! :)

Vasárnap vendégeink jöttek, így gondoltam, fejest ugrok vele, lesz ami lesz.

Ugye sejtitek már, hogy pozitív a végkimenetel?

Nagyon szuper lett, pont az, amit én oly régóta kerestem és reméltem.

Annyi, hogy legközelebb nem aznap, hanem egy nappal korábban készitem el, mert frissen még elég puha, omlós. Nekem fém dobozban tárolva másnapra érte el a kívánt állagot. Ropogóóóóós!!!! 

/Nagy szemü zabpelyhet használtam, a cukrot xilitre cseréltem és sok-sok fahéj került bele./

Zita írja a blogján, hogy próbálta már pl. kókuszreszelékkel is, vagy aszalt gyümölccsel. Én is fogok kísérletezni vele, ez biztos.

...és a Télapónak természetesen tea helyett tejjel tesszük ki. ;)

Zita! Hálával gondolok Rád! :)

Adventi "koszorú"

Megint rengeteg elmaradásom van itt a blogon...Nem merem leírni , amit megfogadtam magamnak , mert ha nem tudom tartani , nyomasztani fog. Egyelöre maradjunk abban , hogy megpróbálom , és ha huzamosabb ideig müködöképes a dolog , akkor elmondom , mi volt az. :)

Vagy kitaláljátok ?

...De térjünk a lényegre...Igaz , késöbb , mint szerettem volna , de elkezdtem én is készülgetni az idei Karácsonyra . Mivel is kezdhettem volna , ha nem az adventi koszorúval ? Jövö vasárnap kezdetét veszi a karácsonyvárás, és meggyújtjuk az elsö gyertyát.

Nálam idén a szürke-piros-fehér színek kapják a föszerepet.

Az adventi koszorúval kapcsolatos elképzeléseimet elsösorban az határozta meg, hogy elérhetetlennek kell lennie a kislányom számára , aki a maga 13 hónapjával egy igazi kiváncsi, ínyenc kis felfedezö. :)

Itt eldölt, hogy a balesetek elkerülése érdekében viszonylag magasra kell helyezni . Alkalmasint egy polc fog helyszínül szolgálni , ezért a hagyományos koszorú forma helyett valami "hosszúkásban" kellett gondolkoznom.

Rögtön kis bádog kaspók jelentek meg lelki szemeim elött, amit szerencsére elég könnyen sikerült is találnom a DEPOT-ban. Szintén itt bukkantam rá a szürke alapon csillagos szalagra és a kis fenyö és csillag alakú kerámia díszekre.

A pici gombákba és piros bogyókba még néhány hete szerelmesedtem bele a helyi kertészetben , be is ugrottak rögtön a kosaramba. 

Gyertya és csipke volt itthon , már csak mohára volt szükség, hogy elkészülhessen...

Számozást még szeretnék rá készíteni . Sokat gondolkodtam , miképp legyen , hogy a végeredmény ne keltsen zsúfolt hatást, és azt hiszem ma kaptam egy jó tippet. Erröl késöbb , ha sikerül kivitelezni. 

Egy kis Tihany...

Nagyon, de nagyon sokkal tartozom.... Nektek, a blognak, és magamnak.

Ugyanaz a lemez, de rémes, mennyire nem tudom megszervezni, hogy legalább heti egyszer életet leheljek az oldalba.

Nem kezdek magyarázkodásba, mert már én is unom.

Ígérgetésekbe és fogadkozásokba sem bocsájtkozom, mert felesleges.

Egyszerüen ez most ilyen idöszak, így kell a dolgokat elfogadni, és örülni, ha mégis sikerül valami.

Nem sínylödik azért oly nagyon az én kis alkotó lelkem, mert majdnem minden este tudok egy-két órácskát szánni eme szenvedélyemnek. Persze csak a legnagyobb csendben végezhetö részének, mint hímzés, horgolás, de ez nekem böven elég, hogy kiéljem alkotó vágyam.

Az erre szánható idömet nehezen áldozom rá a fotók megmunkálására, írásra, posztolásra...ez a nagy igazság. Itt kellene valamiféle szabályrendszert felállítanom magamnak, és akkor elégedett lehetnék. Ugyanis nagyon szeretném, ha ez a rész is aktívan müködne, és nem csak gyülnének százával a fotók, a megosztanivalók...

Na majd dolgozom rajta. Addig is, még a nyarat megidézve, /mert bár már javában ösz van, ezeket a fotókat nektek szántam, csak túl sokáig tartogattam öket.../ egy kis tihanyi kirándulásra invitálnálak benneteket képek formájában. 

A Tihanyi Levendárium ... Ha arra jártok, feltétlenül nézzetek be, léleksimogató, szemet gyönyörködtetö...

 Bolhapiacon többször láttam már ehhez hasonló kis szekeret. Ha volna kertes házunk, ezt így, ahogy van megvalósítanám.

Tündérsziget... Már a neve is szeretnivaló...

Ide nem is kell szó, a képek magukért beszélnek.

Szép napot Nektek!

Privát mennyország...

Már második éve nem jutok el Tihanyba, amikor a levendula szüret van, de a veszprémi barátaink szerencsére mindig gondolnak rám is, mikor levendulát szednek, így mindig kapok tölük néhány szárított csokrot.

Régóta szeretnék már saját levendula koszorút is, de hát ugye azt csak friss virágból lehet...

Itt a környékünkön sajnos nem igen van olyan szedési lehetöség, mint Tihanyban...Maximum valamelyik ház elökertjét pusztíthatnám le az éj leple alatt, de ez nem volna szép dolog, és egyébként is csak napsütésben érdemes szüretelni, ugyanis a levelek és virágok között kis olajtömlök vannak, és az erös napsütés hatására válnak az illóanyagok a legkoncentráltabbá a virágzatban. (Ezt régebben olvastam valahol.) 

A házunk mögött müködik egy bio gazdálkodás, és pár évvel ezelött, mikor még más tulajdonban volt, megengedték, hogy szedjek. Eszembe jutott, hogy tehetnék egy próbát most is, mert nem termesztik és nem használják semmire, csak van.

Megérte, mert a  kedves biobácsi mosolyogva legyintett a kérésemre, s azt mondta: "ganz ruhig"...

Legszívesebben leszedtem volna az összeset, de nem akartam pofátlan lenni. Valahogy épp sikerült eltalálnom a koszorúmhoz szükséges mennyiséget.

Délelött, míg aludt a kislányom, elkezdtem kicsi csokrokba kötni...Minden nap ezt kellene csinálnom, ez a valóságos nyugalom, aromaterápia...alfa állapot...

Ha egyszer lesz egy kertem, az egészet levendulával fogom beültetni, olyan szerelem van köztünk, adóznom kell neki... (Tudom, nem vagyok egyedül vele...)

Zorka tegnap nézegette a leszedett virágokat, és hangosan nevetgélt. Most vagy ennyire anyja lánya, vagy az illat hatott erösen rá, de szerintem "bevésödött"...

Szóval teljesült egy álom...van levendula koszorúm.

Legyen szép estétek!

A tegnap kincsei...

Az utóbbi idöben, ahogy az alkotást, úgy a blogot is méltatlanul elhanyagoltam. Bár igazából nem hanyagságról van szó, egyszerüen csak az idö teljes hiányáról. Akik a facebookon követik az oldalam, tudják az okát, ahogy azt is, hogy ha  mégis tehetem, s van mivel, jelentkezem, mert ez a világ is a részem, és fontos nekem.

Hetek óta nem jutunk el bolhapiacra, pedig mennyire vártam a tavaszt. Hol az idöjárás szól közbe, hol pedig valami futkosnivaló akad. (Általában inkább az elöbbi...MINDEN szombaton esik az esö!!! Nem tudom, ki rendeli...) A tegnapi nap megint borúsan kezdödött. Elöször csak az idö volt az, aztán hamar én is azzá váltam. Esö, 10 fok, szél...éljen a nyár, piac ismét nincs. Pedig úgy kell már a lelkemnek, mint egy falat kenyér. Összeráncolt szemöldökkel, állig beöltözve,  nyakunkba vettük a várost, hogy jobb híjján egyéb dolgainkat intézzük el.

De kellett valami vígasz az én piacra éhezö, csalódott lelkemnek, így dolgunk végeztével útba ejtettük a kedvenc kis boltomat, ami elött már csak elhaladni is gyönyörüség, s amit már rég szerettem volna megmutatni Nektek...

Ez az üzlet úgy ahogy van, egy gyöngyszem, egy csodákkal teli kincsesláda,  olyan atmoszférával, amit így leírni nehéz.

Beszéljenek inkább a képek...

Négy barátnö álmodta meg, hozta létre, és müködteti ezt a csodát...

Gyönyörü, válogatott, minöségi használt ruhák, cipök, kiegészítök...

...csipkék, kézmüves termékek...

 ...lakásdekorációk, régiségek...

...gyertyák, kerámiák, konyhai kiegészítök...

...a vintage jegyében.

Valóságos élmény, és idöutazás itt szemezgetni (Nálam legalábbis teljes az Off, ha ide belépek...) És ha úgy érzi az ember, hogy kellöen kinézelödte magát, de még maradna egy kicsit, akkor egy hangulatos nappalit idézö, csodálatosan kialakított kis sarokban leülhet, ahol friss virág és gyertyák társaságában jólesöen elkortyolhat egy csésze teát, vagy kávét, ami mellé még aprósüteménnyel is megkínálnak.

Én ezekkel a kincsekkel tértem haza...

Szerintem kellöen kárpótolva lettem az elmaradt piacozás miatt.

Az üzletröl pedig biztos, hogy lesz még bejegyzés, mert minden évszakban látni kell!

Legyen szép napotok!