2015. február 22., vasárnap

Ajándék

Az elmúlt hét több szempontból is kihívás volt számomra. Ott volt az öt napos játék felkérés, ahol ráadásul azt is megigértem, hogy minden nap olyasmit hozok, amit eddig még nem láttatok. Lelkiismeretes vagyok, ezért ennek megfelelöen szerettem volna végig csinálni. Igaz, csúsztatnom kellett két napot, de végülis megoldottam, és úgy érzem, sikerült teljesítenem, amit vállaltam, és ez a fontos.
(Az ötödik napról itt a nem készült bejegyzés, a Facebook oldalamon megtalálható.)
Közben versenyt futottam az idövel, mert egy nagyon fontos ajándékot készítettem, amit be kellett fejeznem péntekig, hogy szombat hajnalban Anyukámmal együtt útra kelhessen Magyarországra.
Van egy tündéri kicsi fiú, egy régi-régi kedves barátnöm gyermeke, aki 3 héttel ezelött született, de máris sok nehézség és küzdelem van mögötte. 
Hála Istennek úgy fest, hogy a dolgok jóra fordultak, és a szüleiböl áradó hatalmas, végtelen szeretet átsegítette öt a bajokon.
Úgy éreztem, kell, hogy én is adjak egy darabot magamból, hisz  Anya vagyok, mélységesen átérzem, amin keresztül mentek.... Nincs fontosabb a világon, mint az az aprócska élet, ami belölünk fakad, a gyermekünk, akiért bámire képesek vagyunk!
Ennek a pici babának készítettem szívemmel, lelkemmel ezt az angyalkás képet, hogy az ágyacskája fölött örizze,s vigyázzon rá.





  Levendulával töltött szívecske a szép, nyugodt álmokért....



Legyen szép napotok!

2015. február 17., kedd

Transzferált konyharuha

A kihívás negyedik napja van ma. 
Nagyon régóta izgatja a fantáziámat a transzfer technika, de csak nem olyan régen kezdtem el vele közelebbröl is megismerkedni. Konkrétan vért izzadtam, mire valami sikerélményem lett. Ott kezdödött, hogy a férjem karácsonyra meglepett egy lézersugaras nyomtatóval, mert hát tudjuk, ez kell hozzá. Napokon keresztül gyerekként örömködtem, valahányszor az ajándékomra pillantottam, és alig vártam, hogy végre kipróbálhassam élesben. Hát eljött a pillanat...levendula illóolaj, fültisztító pálcika, kiskanál, textil, a kinyomtatott minta, minden elökészítve...Csinálom szépen, ahogy elméletben már mindenféle internetes oldalakról elsajátítottam....fejemben dobpergés, mikor veszem le az anyagról a papírt, és mit látok?!?! SEMMIT!!!
Hát én teljesen lelki beteg lettem, hogy most akkor feleslegesen kaptam a nyomtatót, és egyáltalán, meg egyébként is....
A facebook-os transzfer csoportban készségesen osztotta meg velem mindenki a saját tapasztalatait, mikor elsírtam a bánatom....Ezúton is köszönöm nekik! Kipróbáltam az itthon fellelhetö összes létezö illóolajat, úgy a drágább, tiszta növényit, mint az olcsót...körömlakklemosót, a híres Almawin-t, mindent....de semmi nem hozott eredményt. Utolsó reménysugárként hozott a férjem az egyik barkácsáruházból acetont, és "Háááááállllllleeeeeelujáááá!!!" végre mükdött. Igaz, hogy nem olyan eröteljesen, hanem kicsit halványabban, mint másoknak, de nekem ez még direkt tetszik is.
A sikeren felbuzdulva akkor gyorsan készítettem két nyuszis szívecskét, amit a facebookon már láthattak azok, akik követik az oldalam.


Ez a nyuszi azóta már nagyon felkapott, kedvelt kis minta lett a transzfer funok köreiben, ezerféle kivitelben láttam, úgyhogy sokatok számára ismerös lehet.


Most pedig egy Ikea-s konyharuhára költözött a híres kis nyulacska, és öltött ezzel húsvéti külsöt.
Ezt hoztam Nektek mára.



Legyen szép estétek!

2015. február 16., hétfő

Keresztszemes özike

Elérkezett az öt napos kihívás harmadik napja, és most végre elégedett lehetek, mert sikerült elkészítenem, amit elterveztem. Micsoda öröm!!!
Ismét az én drága kicsi babámnak készült valami.
Még a múltkor, a pöttyös bögrékkel, és a kedvenc csíkos anyagommal együtt vettük ezt a képkeretet az Ikea-ban....


...akkor még nem volt konkrét tervem vele, csak nagyon tetszett...ééés nincs az a képkeret, amiböl elöbb-utóbb ne születne valami szépség. Most pedig nagyon kellene belöle még egy a terveimhez. Talán a jövö héten be is tudom szerezni, de addig is, mutatom, ami már kész...


Ennek a képnek szeretnék egy "testvérkét" másik motívummal,és 
Zorka ágya fölött fognak majd helyet kapni az Anyukámnál kialakított kis kuckójában.



Legyen szép estétek!

2015. február 15., vasárnap

Teher alatt nö a pálma...na igen....

Van ez a mondás: "Teher alatt nö a pálma..." Sosem hittem benne...Egész eddigi életemben a totális ellentétét tapasztaltam önmagamon. Minél inkább meg akartam felelni, annál inkább nem sikerült, minél jobban akartam valamit csinálni, annál több hibát követtem el...Talán mert ilyenkor az ember jobban koncentrál a megfelelni akarásra, mint magára az elvégzendö feladatra...Vagy csak mert Murphy tényleg létezik! :) Nos, most sem cáfoltam rá, khmmmm.... :)

Nagyon örültem Zóra felkérésének, hogy vegyek részt az öt napos játékon, de esküszöm, mintha minden összeesküdött volna ellenem, nehogy teljesíteni tudjam, amit vállaltam...Az internet lassabb, mint valaha, a napok sehogy sem akarnak a megszokott mederben folyni, kicsi lányomnak se igen van aludhatnékja, és ma egész nap azon rágtam a kefét, hogy már a második napot sem tudtam teljesíteni, mi van, ha ma sem sikerül elérnem a kitüzött célt...Tudom,tudom....nem kell ezt ennyire véresen komolyan venni, es csak egy játék, de hát én ilyen vagyok...szeretem véghez vinni, amit vállalok, és a tölem telhetö maximumot nyújtani...
Nem titok hát...tegnap egyáltalán esélyem sem volt ide ülni, és egy tisztességes bejegyzést összehozni, ma pedig nem lett kész, amit mutatni szerettem volna...DE!!!....valamit legalább hozhatok, még ha oly szerényet is, de mégis....valamit...ami tölem van, az enyém...

Tehááát....készülgetnek fimo air gyurmából kis "Hand made" feliratú nyulacskák, ajándék kísérönek, és egyáltalán...a húsvéti eladni valók mellé. Ezeket mutatom most, s remélem, holnap többre telik tölem! :)

 A fényviszonyok gyatrák voltak ma nagyon...lámpánál tudtam csak fotózni, és a nyuszik még alapban is kicsit szürkés árnyalatúak, mert itt még száradás alatt voltak.


Igen, a háttérben kakaós, csokis, levendulavirágos rózsa muffin leskelödik.
Anyukám tegnap érkezett hozzánk, az ö tiszteletére sütöttem.

Végül pedig szeretném megmutatni a már meglévö "Secret Garden Home"-os címkéim mellé készült logós kiséröimet, mert végre megérkeztek a pecsétjeim.


Legyen nagyon szép hetetek!

2015. február 13., péntek

Játékra fel!

Egy számomra ismeretlenül is nagyon kedves személy , a Zóra praktikái blog írója, Zita kért fel, hogy vegyek részt egy , a bloggerek / alkotók között éppen zajló játékban, melynek keretein belül 5 napon át kell bemutatni egy-egy általam készített dolgot, s játékra invitálni egy nekem kedves alkotót.
Nagyon megtisztelö, s örömmel veszek részt benne.

Mindenképp szeretnék az öt nap mindegyikén olyat hozni Nektek, amit korábban még nem mutattam. Arra jutottam, hogy vállalható lesz ez az elhatározás, mivel van a tarsolyomban néhány régebben készült, de be nem mutatott alkotás, és félkész állapotban is van egy-két munkám, ezeket igyekszem most befejezni...
Elsöként hadd mutassam meg Nektek ezt a mackós kis emlékládát, amit tavaly nyáron készítettem a kislányomnak, aki akkor még a pocakomban volt, s akiröl még nem is tudtuk, hogy kislány lesz...


Egy bolhapiacozás alkalmával találtam a ládikát, és decoupage technikával adtam neki ezt a külsöt.


Olyan örök, és csodás emlékek vannak benne, mint a pozitív terhességi teszt, a kórházi karszalag és névtábla, a leesett köldökcsonk, az elsö kiscipö és cumi, az aprócska ruhácskák, kis zokni és sapka amikben haza hoztuk öt...
Sok ilyen fontos, sokat érö emléket szeretnék majd egy nap átadni neki, amikor már elég nagy lesz hozzá, hogy értékelni tudja, és vigyázva megörizhesse...


Azt hiszem, nekem nagyobb kihívás lesz az, hogy kiket hívjak meg, mert szinte mindenki játékban van már, akikre elsö körben gondolnék.
Most szabályt szegek, mert én ma a Handmade Home alkotóját, Verát szeretném játékba hívni, aki nem kifejezetten blogger, de van facebookos oldala, és csodálatosan szép dolgokat készít. Ha még nem ismernétek, kattintsatok a linkre és gyönyörködjetek kedvetekre!