Bolhapiac

Ezekkel a kincsekkel tértünk haza most szombaton. 

Pont egy ilyen füles kosarat vizualizáltam magamnak  a megelözö napokban, mert bizony konkrét tervem van vele. (...azon kívül persze, hogy ö is, a fedeles kosár is, és a tálca is új színt fognak kapni...)

Az angyalka úgy tökéletes, ahogy van... igazi, idö koptatta rozsda van rajta. A hátuljában van egy csavaros menet, és a férjem tanácsára vettünk hozzá a barkácsáruházban egy "menetes vas pálcát" (nem tudom, mi a hivatalos neve) , amit csak fehérre kell festeni, rácsavarni az angyalkát, és máris kész a leszúrható virág, vagy kerti dísz.

A csipkeszalag pedig igazi kézimunka, és nagyon régi. Annyira örülök neki, mert igazán ritkán lehet efféle kincsre bukkanni... sajnos egyre ritkábban.

  A tálca kapcsán kicsit dühös vagyok magamra, mert volt még kettö...Igaz, nem ilyen szép, faragottak, hanem egyszerübbek, de szépek.  Bár nekünk ez az egy böven elég, mégis megbántam, hogy a másik kettöt nem hoztuk el, mert valaki másnak biztosan örömet szerezhettem volna velük, szépen átalakítva. Hát...késö bánat, eb gondolat. De talán még legközelebb is ott lesznek, ha szerencsém van, és akkor lecsapok rájuk. 

Kilincspárnák

Egy héttel ezelött megszállt valami...Nagyon megtetszett Pinterest-en egy keresztszemes minta,és nem hagyott nyugodni, meg kellett csinálnom. Egy kicsi, kb. 6x4cm-es mintáról van szó, mégis elsö keresztszemesemként büszkén nézegettem a végeredményt, és gondolkodni kezdtem, mit készíthetnék belöle, mire lehetne felhasználni, mert azért az mégsem járja, hogy csak úgy beteszem egy fiók mélyére...Így született meg a kilincspárna gondolata.

 Jó...tudom, nyilván már más is készített elöttem textilböl mindenféle felakasztható lakásdekorációkat, de nem ilyet, nem ezt, nem így. Ezt a magaménak érzem, mert így, ebben a formában én álmodtam meg, én hoztam létre.
 Az elsö óta nincs megállás... Ötlet követ ötletet, és a különbözö keresztszemes minták változatossága gyönyörködtet. Hihetetlen módon élvezem a minták hangulatát, színvilágát összhangba hozni a különbözö anyagokkal. Alapvetöen most is a natúr, természetes színü vásznakat veszem alapul, ezeket egészítem ki más textilekkel, kombinálom csipkékkel, szalagokkal, gombokkal hüen önmagamhoz.
Jön az évnek az a része, amit én nagyon szeretek, az ösz... S jön vele a meleg színek ezernyi árnyalata, tónusa... az esö, a lehullott avar, és a hideg, csipös levegöben terjengö égett fa illata...az elsö dér, a füstölgö kémények látványa. Az idöszak, amikor olyan jól esik egy puha, meleg pulóverbe bújni, a lakásba bekuckózni, gyertyát gyújtani, forró teát inni, süteményt sütni...egy jó könyvet olvasni...
Ez a havas ágon ülö vörösbegyes párnácska már e hangulat jegyében készült...

Aztán jön majd a tél is, amit még az ösznél is jobban szeretek...Nincs szebb idöszak az évben, mint az ünnepre való készülödés... Az adventi vásárok hangulata, a levegöben úszó forralt bor, sült gesztenye, cukros mandula illatával...Már erre az idöszakra is megannyi verziója született a kilincspárnáknak, melyek megvalósításához bizony az elkövetkezö hetekben neki is állok, mert aztán egy kis "kényszerpihenöre" megyek.  :)

Na de ne szaladjunk ennyire elöre, elvégre még augusztus van! :)

De jó lenne, ha lenne sok-sok levendulám...azzal tölteném öket. De jövöre elörelátóbb leszek! 

Szombati fogás

Ezen a szombaton megint egy új (általunk még nem látogatott) bolhapiacra mentünk el, de azért útba ejtettük a szokásos kicsi piacunkat is, mert ott már pár hete nem voltunk.
Mindkettö jó volt, és én nagyon boldog vagyok a zsákmányunkkal. :)

Üveg mécsestartóra varrott huzatok

Az üveg mécsestartók néha nagyon unalmasak tudnak lenni... :) Magukban csak porosodnak, ha hozzájuk nyúlunk, rajtuk maradnak az ujjlenyomataink, s az égö gyertya fényénél zavaróan virítanak.
Egy vékonyabb,-esetemben- fehér lenvászon, és némi csipke felhasználásával sokkal mutatósabbá tehetjük öket.
Elöször varrtam ilyesmit, de tényleg nincs benne semmi ördöngösség. Csak le kell mérni az üveg magasságát meg a körfogatát...
Az elsönek lett alja is, de a másodiknak már nem varrtam, mert alj nélkül sokkal feszesebb, és ezáltal szebb tartása van az anyagnak.

Kaspók kicsit újragondolva

Volt a hálószobában három ilyen egyforma, agyagszínü kaspó, amikkel nem nagyon voltam mostanában kibékülve. Valahogy rájuk úntam, és nem is éreztem már öket a környezetükbe illöknek.
Gondolkoztam, miképp tudnám feldobni öket, és bevillant egy kép. Egyszer valamikor, valahol (szerintem Pinteresten) láttam egy csipkével díszített fehér kaspót, ami nagyon tetszett, úgyhogy ez az emlékkép adta az ötletet, amin elindultam.
Lefestettem a kaspókat egy rétegben Old White színnel, és száradás után kicsit megcsiszolgattam öket. Ettöl szerintem egy kicsit kö hatásúak lettek. Ezután rájuk kötöttem egy fehér csipke szalagot masnira, és arra tettem még egy masnit spárgából is ( Nekem nagyon tetszik a kontraszt a finom, szolid csipke, és az inkább durva, rusztikus hatású spárga között ). Horgoltam gyorsan mindegyikre egy-egy fehér szívecskét függönek, és a masnik közepére ragasztottam egy gombot.
Aztán úgy éreztem, valami még hiányzik, ezért elövettem a korábban (levegön száradó modellezö pasztából) készített madárkáimat...Öket eredetileg függö dísznek szántam, ezért a tetejükön lyuk van...most mégis egy fa pálcikához erösített leszúrható dísz lett belölük. Pont a lyukkal egy vonalba ragasztottam a pálcát a hátuljára, amin aztán áthurkoltam egy darab spárgát, amit masnira kötöttem.

Egy hetvenes évekbeli hintaló új élete

Ennek a régi, öreg hintalónak adtam "új életet" egy kis festéssel, és a szokásos koptatással. Eredeti állapotában is nagyon szép volt. Egy-két apróbb felületi karcocskát leszámítva semmi hibája, sérülése nem volt, de lefestettem fehérre, mert nekem így mégis jobban tetszik.
Ami a festést illeti, továbbra sincs semmi varázslat...Most is Annie Sloan old white színét használtam. Minden elökészítés nélkül, egyszerüen csak lefestettem, hagytam megszáradni, csiszolópapírral megkoptattam az éleket és itt-ott-amott, ahol jónak láttam, lewaxoltam és kéééész...

A piacolt képkeret új színben

Átfestettem a hétvégén Ludwigsburgban beszerzett két fém, olasz képkeretet.

Pontosan így képzeltem el. Nekem fehérben sokkal jobban tetszenek.

Már csak a fényképek hiányoznak belölük, és keretezésnek talán némi csipke, de ez majd adja magát.

Az igazat megvallva, az egyikkel szívesen megvalósítanám régi kulcsos kép tervemet, ha végre sikerülne találnom egy kedvemre való régi darabot, de ami késik, nem múlik. Egyszer csak bevonzom! :)

Bolhaságok Ludwigsburgból

Elöször jártunk Ludwigsburgban bolhapiacon, és azt hiszem, nem utoljára.

Nem kicsi, de nem is túl nagy...Éppen jó! Bejárható, átlátható, és ami nagyon pozitív, hogy a standosok semmilyen "új" dolgot NEM árusíthatnak, tehát a pornószöke müanyag babák, búcsús kacatok, lengyelpiacos tömegcikkek, occccsó dvd lejátszók, és egyéb "hájtekk" :)  müszaki csodák itt nem rúgnak labdába. Ez áldás! Tényleg csupa bolhapiacra való dologgal találkoztunk csak.

Jah, és kedves magyarokkal! :) Kicsi a világ!

Tudtunk volna még mit begyüjteni, csak az a fránya helyhiány! De nagyon örülök a talált kincseknek, és izgatottan várom az átszellemülésüket.

Romantikus madár füzér szívesen

Tegnap készült ez a kedves madárka füzér.
A fejemben még megannyi ötlet tolong a kivitelezést illetöen, s itt nem csak az anyagok, színek nyújtotta lehetöségekre gondolok. El tudom képzelni úgynevezett családi füzér formában is, és erre hamarosan hozok majd egy példát.
A farokba varrt szalagok sokféle "felhasználást" tesznek lehetövé. Feldobhatunk vele egy fonott kosarat, köthetjük kiságy rácsaira, vagy ágytámlára (ez esetben pl. levendulával töltve, hogy ne csak dísz legyen, de nyugodtabb alvást is biztosítson)...tehetjük ablakra, tükörre, falra, díszíthetjük vele a függönykarnist stb...,de még személyre szóló kis nászajándék is lehet belöle, erre is van ötletem.