A tegnap kincsei...

Az utóbbi idöben, ahogy az alkotást, úgy a blogot is méltatlanul elhanyagoltam. Bár igazából nem hanyagságról van szó, egyszerüen csak az idö teljes hiányáról. Akik a facebookon követik az oldalam, tudják az okát, ahogy azt is, hogy ha  mégis tehetem, s van mivel, jelentkezem, mert ez a világ is a részem, és fontos nekem.

Hetek óta nem jutunk el bolhapiacra, pedig mennyire vártam a tavaszt. Hol az idöjárás szól közbe, hol pedig valami futkosnivaló akad. (Általában inkább az elöbbi...MINDEN szombaton esik az esö!!! Nem tudom, ki rendeli...) A tegnapi nap megint borúsan kezdödött. Elöször csak az idö volt az, aztán hamar én is azzá váltam. Esö, 10 fok, szél...éljen a nyár, piac ismét nincs. Pedig úgy kell már a lelkemnek, mint egy falat kenyér. Összeráncolt szemöldökkel, állig beöltözve,  nyakunkba vettük a várost, hogy jobb híjján egyéb dolgainkat intézzük el.

De kellett valami vígasz az én piacra éhezö, csalódott lelkemnek, így dolgunk végeztével útba ejtettük a kedvenc kis boltomat, ami elött már csak elhaladni is gyönyörüség, s amit már rég szerettem volna megmutatni Nektek...

Ez az üzlet úgy ahogy van, egy gyöngyszem, egy csodákkal teli kincsesláda,  olyan atmoszférával, amit így leírni nehéz.

Beszéljenek inkább a képek...

Négy barátnö álmodta meg, hozta létre, és müködteti ezt a csodát...

Gyönyörü, válogatott, minöségi használt ruhák, cipök, kiegészítök...

...csipkék, kézmüves termékek...

 ...lakásdekorációk, régiségek...

...gyertyák, kerámiák, konyhai kiegészítök...

...a vintage jegyében.

Valóságos élmény, és idöutazás itt szemezgetni (Nálam legalábbis teljes az Off, ha ide belépek...) És ha úgy érzi az ember, hogy kellöen kinézelödte magát, de még maradna egy kicsit, akkor egy hangulatos nappalit idézö, csodálatosan kialakított kis sarokban leülhet, ahol friss virág és gyertyák társaságában jólesöen elkortyolhat egy csésze teát, vagy kávét, ami mellé még aprósüteménnyel is megkínálnak.

Én ezekkel a kincsekkel tértem haza...

Szerintem kellöen kárpótolva lettem az elmaradt piacozás miatt.

Az üzletröl pedig biztos, hogy lesz még bejegyzés, mert minden évszakban látni kell!

Legyen szép napotok!

Minden jó, ha a vége jó ...

Tegnap este izgatottan feküdtem le, mert ma, egy viszonylag nagy bolhapiacra készültünk a kis családommal. Éjjel kétségeim támadtak a programunkat illetöen, mert félelmetes, orkán erejü szél tombolt odakint, és szakadt az esö...

Reggelre már jobb volt, a szél is jelentösen mérséklödött, tehát neki vághattunk... Hurráá!

Öszintén mondom, rég tapasztalt gyermeki izgatottság, türelmetlenség feszített belülröl ahogy a piactér felé tartottunk. Már magam elé vizualizáltam mindenféle csodaszép dolgot, és reméltem, jó kis kincsekre bukkanunk, mint nyáron...

Háááát, a valóság ehhez képest elég mellbevágó volt: a tér tök üres, 5 darab árus szétszórva a nagy végtelenben, csupa hasztalan ócskaság, rozsdás szerszámok, müszaki cikkek, néhány kopott ruha, elhordott cipö, semmi nekem való... Pedig legutóbb mennyire csodás volt ez a piac. De gondolom, most az éjszakai zord idö sok árus kedvét elvette attól, hogy kijöjjön. Kár, mert tényleg szép (abnormális) idö lett, plusz 15 fokkal.

Nagyon csalódott voltam. Olyan rég voltam már piacozni, és most is meghiúsult.

De az IKEA-ban sikerült vígaszt találnom, nagyon issssss!! És hát minden jó, ha a vége jó! Nem?

A kosár

A bolhapiacon vásárolt kosár is betöltötte már tervezett szerepét.
Lefestettem, ültettem bele néhány növényt, és felruháztam pár öszies kiegészítövel, hogy elfoglalhassa helyét a bejárati ajtónk elött.
A növények jellege miatt könnyen válik majd belöle téli dekoráció, csak a kiegészítöket kell lecserélni.

Bolhapiac

Ezekkel a kincsekkel tértünk haza most szombaton. 

Pont egy ilyen füles kosarat vizualizáltam magamnak  a megelözö napokban, mert bizony konkrét tervem van vele. (...azon kívül persze, hogy ö is, a fedeles kosár is, és a tálca is új színt fognak kapni...)

Az angyalka úgy tökéletes, ahogy van... igazi, idö koptatta rozsda van rajta. A hátuljában van egy csavaros menet, és a férjem tanácsára vettünk hozzá a barkácsáruházban egy "menetes vas pálcát" (nem tudom, mi a hivatalos neve) , amit csak fehérre kell festeni, rácsavarni az angyalkát, és máris kész a leszúrható virág, vagy kerti dísz.

A csipkeszalag pedig igazi kézimunka, és nagyon régi. Annyira örülök neki, mert igazán ritkán lehet efféle kincsre bukkanni... sajnos egyre ritkábban.

  A tálca kapcsán kicsit dühös vagyok magamra, mert volt még kettö...Igaz, nem ilyen szép, faragottak, hanem egyszerübbek, de szépek.  Bár nekünk ez az egy böven elég, mégis megbántam, hogy a másik kettöt nem hoztuk el, mert valaki másnak biztosan örömet szerezhettem volna velük, szépen átalakítva. Hát...késö bánat, eb gondolat. De talán még legközelebb is ott lesznek, ha szerencsém van, és akkor lecsapok rájuk. 

Szombati fogás

Ezen a szombaton megint egy új (általunk még nem látogatott) bolhapiacra mentünk el, de azért útba ejtettük a szokásos kicsi piacunkat is, mert ott már pár hete nem voltunk.
Mindkettö jó volt, és én nagyon boldog vagyok a zsákmányunkkal. :)

A piacolt képkeret új színben

Átfestettem a hétvégén Ludwigsburgban beszerzett két fém, olasz képkeretet.

Pontosan így képzeltem el. Nekem fehérben sokkal jobban tetszenek.

Már csak a fényképek hiányoznak belölük, és keretezésnek talán némi csipke, de ez majd adja magát.

Az igazat megvallva, az egyikkel szívesen megvalósítanám régi kulcsos kép tervemet, ha végre sikerülne találnom egy kedvemre való régi darabot, de ami késik, nem múlik. Egyszer csak bevonzom! :)

Bolhaságok Ludwigsburgból

Elöször jártunk Ludwigsburgban bolhapiacon, és azt hiszem, nem utoljára.

Nem kicsi, de nem is túl nagy...Éppen jó! Bejárható, átlátható, és ami nagyon pozitív, hogy a standosok semmilyen "új" dolgot NEM árusíthatnak, tehát a pornószöke müanyag babák, búcsús kacatok, lengyelpiacos tömegcikkek, occccsó dvd lejátszók, és egyéb "hájtekk" :)  müszaki csodák itt nem rúgnak labdába. Ez áldás! Tényleg csupa bolhapiacra való dologgal találkoztunk csak.

Jah, és kedves magyarokkal! :) Kicsi a világ!

Tudtunk volna még mit begyüjteni, csak az a fránya helyhiány! De nagyon örülök a talált kincseknek, és izgatottan várom az átszellemülésüket.

Vintage babakocsi

Utaltam rá a napokban a facebook-os oldalamon,hogy valami nagyon szépre bukkantam a hétvégi bolhapiacon... :) Hát most megmutatom Nektek.
Nagyon régi lehet,ezért oldalt a díszítés néhol már elfáradt,hiányos,vagy picit megtört,de még mindig nagyon szép.
Rögtön megláttam benne a lehetöséget,mert persze egy alapos tisztogatás után vár rá némi átalakítás.Varrok majd bele szép párnát,takarócskát is,hogy idövel bele költözhessen egy kis játékbaba. :) Abszolut funkcionál,lehet tologatni,és nagyon masszív,mert öntött vas a váz és a kerekek is...
Szó szerint ajándék volt,1500 ft-ba került.Én nem tudok vele betelni,annyira gyönyörü! :)

Mackós kép

Májusban jártunk a sokak által méltán magasztalt veszprémi bolhapiacon. Igaz, mivel sajnos elég késön sikeredett odaérnünk, az igazi kincsekröl valószínüleg javában lemaradtunk, azért így is sikeredett szert tenni néhány gyönyörü dologra. (...meg egy jó kis napégésre...)
Többek között ott találtam ezt a mackós képet is, na de nem így nézett ám ki!
"Jó" szokásomhoz híven ennek is nekiestem, mint süket a csengönek, és a végén jutott eszembe, mint már annyiszor, hogy MEGINT nem csináltam "elötte" képet.
Elég gyalázatos állapotban és színekben leledzett szegény, de ahogy megláttam, rögtön elképzeltem lelki szemeimmel a saját verziómat s, hogy mit tudnék belöle kihozni, így szépen velünk jött.
A kerete zöld, kék, CITROMSÀRGAAAAA!!! és fehér festékekkel volt össze-vissza mázolva, a kép része pedig csak simán a decoupage technikával felragasztott mackós szalvétából állt. (De azt legalább szépen megcsinálták.)
Mint látjátok, csipkével, spárgával és gombokkal díszítettem. A keretet lekentem bézs színü akrillal két rétegben, de még így is néhol elövillantak a rémes színek...Mivel ezeket tényleg nem akartam viszont látni (...még álmomban sem) nem csiszoltam, hanem sötétbarna akrillal és szivaccsal értem el a kopottas hatást.

Örülök, mert úgy érzem, sikerült megvalósítanom, amit elképzeltem.
Remélem, kis tulajdonosa is szeretni fogja! :)

Bolhapiac

Tegnapi bolhapiac körutunk ismét sikeres volt. :) A képen látható kincsek tértek haza velünk,várva új otthonuk nyújtotta új életüket,potom 3300FT-ért.Ajándék!!!Most nem? :)
Igaz,az örömbe szorul némi üröm is,mert fájó szívvel,de ott kellett hagynunk többek között egy gyönyörü,réges régi madárkalitkát,mert a néni horror árat akart kérni érte,és nem engedett a 21-böl az Istenért sem... :( Így nála maradt még egy fehér gyöngysor,egy kézzel horgolt csipketerítö,egy antik,levél formájú bross,és egy csodaszép,régi kézi tükör is.
Ahogy elnéztem,inkább érezte magát múzeumban,mint piacon.Tíz körömmel ragaszkodott a kínált portékáihoz,és senkinek,semmiböl nem engedett egy árva fillért sem,mint aki csak azért pakolt ki,hogy megmutassa a nagy világnak,milye van.
De sebaj,így is szép dolgokra tettünk szert.

A lámpát ma már kezelésbe is vettem.

Lebontottam az ernyöt a vázról,és nekiálltam kicsit megcsiszolni a lámpatestet,felkészítve ezzel a festésre.Elvileg ezt a lépést ki is hagyhattam volna,mert a festékem alapozó is egyben,de ártani nem árthat.

Ezt követöen jó alaposan megtisztítottam a keletkezett portól,és elkezdtem a festést egy krém színü fafestékkel.

Az elsö réteg száradása után lekentem még egy rétegben,s miután az is teljesen megszáradt,egy 40-es facsiszoló papírral finoman megcsiszolgattam az éleket,kerek részeket,s lett egy gyönyörü shabby chic lámpatestünk.

Ìme a végeredmény:

A lámpaernyö újjászületése egy kicsit idöigényesebb folyamat lesz,de ha elkészültem vele,feltétlenül megmutatom azt is.