Privát mennyország...

Már második éve nem jutok el Tihanyba, amikor a levendula szüret van, de a veszprémi barátaink szerencsére mindig gondolnak rám is, mikor levendulát szednek, így mindig kapok tölük néhány szárított csokrot.

Régóta szeretnék már saját levendula koszorút is, de hát ugye azt csak friss virágból lehet...

Itt a környékünkön sajnos nem igen van olyan szedési lehetöség, mint Tihanyban...Maximum valamelyik ház elökertjét pusztíthatnám le az éj leple alatt, de ez nem volna szép dolog, és egyébként is csak napsütésben érdemes szüretelni, ugyanis a levelek és virágok között kis olajtömlök vannak, és az erös napsütés hatására válnak az illóanyagok a legkoncentráltabbá a virágzatban. (Ezt régebben olvastam valahol.) 

A házunk mögött müködik egy bio gazdálkodás, és pár évvel ezelött, mikor még más tulajdonban volt, megengedték, hogy szedjek. Eszembe jutott, hogy tehetnék egy próbát most is, mert nem termesztik és nem használják semmire, csak van.

Megérte, mert a  kedves biobácsi mosolyogva legyintett a kérésemre, s azt mondta: "ganz ruhig"...

Legszívesebben leszedtem volna az összeset, de nem akartam pofátlan lenni. Valahogy épp sikerült eltalálnom a koszorúmhoz szükséges mennyiséget.

Délelött, míg aludt a kislányom, elkezdtem kicsi csokrokba kötni...Minden nap ezt kellene csinálnom, ez a valóságos nyugalom, aromaterápia...alfa állapot...

Ha egyszer lesz egy kertem, az egészet levendulával fogom beültetni, olyan szerelem van köztünk, adóznom kell neki... (Tudom, nem vagyok egyedül vele...)

Zorka tegnap nézegette a leszedett virágokat, és hangosan nevetgélt. Most vagy ennyire anyja lánya, vagy az illat hatott erösen rá, de szerintem "bevésödött"...

Szóval teljesült egy álom...van levendula koszorúm.

Legyen szép estétek!

Itt vagyok...

Március közepén, hosszú idö óta (10 hónap) elöször, végre Otthon töltöttünk két hetet. Ez volt az elsö alkalom, hogy immár hármasban tettük meg a hosszú utat. Úgy kellett már a lelkemnek/lelkünknek, mint egy falat kenyér.

Sok minden készült ez idö alatt, hisz most "szabtuk" hármunkra a kuckónkat, alakítottam ki a kislányunknak egy édes kis zugot...Ezzel igen, de más egyébbel nem nagyon foglalkoztam. Pihentem, töltekeztem, magamba szívtam mindent, amit itt nélkülöznöm kell...a jó öreg Balatont, az imádott városom hangulatát, az ismerös közeg megnyugtató érzését, mindent...Együtt lehettem az Anyukámmal, találkozhattam a Barátaimmal, a Testvéremmel...Kávéztunk és sütiztünk a kedvenc cukrászdánkban, ettünk a kedvenc éttermünkben, magyar borokat ittunk esténként, s mellette jókat beszélgettünk....megleptük magunkat néhány könyvvel, s mint mindig, most is betértünk a templomba, ahol megesküdtünk...

Ez az oka annak, hogy -bár megígértem magamnak, hogy igyekszem legalább heti rendszerességgel itt is írni, és nem csak a facebookon posztolni- egy ideje nem olvashattatok tölem új bejegyzést.  Bár április eleje óta újra itt vagyunk, én csak mostanában kezdek visszazökkenni igazán...

Szóval, hogy ott folytassam, ahol abbahagytam: a legutolsó bejegyzésben mutatott szívek girland formát öltöttek, és elfoglalták helyüket Otthon, Zorka ágyikója felett...

Készítettem két keresztszemes képet is. Az egyiket -özikéset- egy korábbi bejegyzésben már láthattátok. Most mutatom a másikat is...

  ...S a már jól ismert Jysk-es keretbe, némi átalakítás után beragasztottam azt a kis filc angyalkát, amit eredetileg egy körforgó egyik elemeként csináltam korábban.

Végül pedig íme az egész, egyben...

 

Ezt az édes angyal macit a kedvenc szépséges boltocskánk ajándékozta Zorkának.

Szép estét!

Szív girland

A hétvégén szortíroztam a kislányom ruhácskáit és elcsomagoltam azokat, amiket már kinött. Mindenre nagyon vigyáztunk, de sajnos volt két pizsi, amit már nem volt érdemes eltenni, mert megsárgult az anyag a nyak résznél és az ujjaknál, s nem tudtam belölük kiszedni...Ezeket a pizsiket (is) nagyon szerettem, nem lett volna szívem csak úgy kidobni öket, ezért gondolkodtam, és újrahasznosítottam...Mentettem, ami menthetö.

(Én az a fajta anyuka vagyok, aki a legelsö kinött ruhákat is krokodil könnyeket hullatva pakoltam el, s úgy éreztem, soha, egyetlen darabtól sem leszek képes megválni, mert mindhez emlék füz, mindegyiket az én kicsi babám viselte...) :)

Szóval, az egyik ilyen pizsi elején volt két édes nyuszi. Ezeket szépen kivágtam...

...és úgy gondoltam, levendulával töltött szívecskékre varrva fogják folytatni "életüket" .

Varrtam melléjük még két másik szívecskét is a kedvenc csíkos Tilda anyagomból.

Még össze kell varrnom a tömésre meghagyott réseket, azután felfüzöm öket egy spárgára, és mint girland, Zorka kiságyában fog helyet kapni.

Erröl majd még mutatok fotót, amint a helyére került, és az idöm  is engedi.

A másik pizsamáról megmenekített virágos cica, terveim szerint párnaként fog újjá születni, de ez majd egy következö projekt lesz.

Szép napot!

Ajándék

Az elmúlt hét több szempontból is kihívás volt számomra. Ott volt az öt napos játék felkérés, ahol ráadásul azt is megigértem, hogy minden nap olyasmit hozok, amit eddig még nem láttatok. Lelkiismeretes vagyok, ezért ennek megfelelöen szerettem volna végig csinálni. Igaz, csúsztatnom kellett két napot, de végülis megoldottam, és úgy érzem, sikerült teljesítenem, amit vállaltam, és ez a fontos.

(Az ötödik napról itt a nem készült bejegyzés, a Facebook oldalamon megtalálható.)

Közben versenyt futottam az idövel, mert egy nagyon fontos ajándékot készítettem, amit be kellett fejeznem péntekig, hogy szombat hajnalban Anyukámmal együtt útra kelhessen Magyarországra.

Van egy tündéri kicsi fiú, egy régi-régi kedves barátnöm gyermeke, aki 3 héttel ezelött született, de máris sok nehézség és küzdelem van mögötte. 

Hála Istennek úgy fest, hogy a dolgok jóra fordultak, és a szüleiböl áradó hatalmas, végtelen szeretet átsegítette öt a bajokon.

Úgy éreztem, kell, hogy én is adjak egy darabot magamból, hisz  Anya vagyok, mélységesen átérzem, amin keresztül mentek.... Nincs fontosabb a világon, mint az az aprócska élet, ami belölünk fakad, a gyermekünk, akiért bámire képesek vagyunk!

Ennek a pici babának készítettem szívemmel, lelkemmel ezt az angyalkás képet, hogy az ágyacskája fölött örizze,s vigyázzon rá.

  Levendulával töltött szívecske a szép, nyugodt álmokért....

Legyen szép napotok!

Transzferált konyharuha

A kihívás negyedik napja van ma. 

Nagyon régóta izgatja a fantáziámat a transzfer technika, de csak nem olyan régen kezdtem el vele közelebbröl is megismerkedni. Konkrétan vért izzadtam, mire valami sikerélményem lett. Ott kezdödött, hogy a férjem karácsonyra meglepett egy lézersugaras nyomtatóval, mert hát tudjuk, ez kell hozzá. Napokon keresztül gyerekként örömködtem, valahányszor az ajándékomra pillantottam, és alig vártam, hogy végre kipróbálhassam élesben. Hát eljött a pillanat...levendula illóolaj, fültisztító pálcika, kiskanál, textil, a kinyomtatott minta, minden elökészítve...Csinálom szépen, ahogy elméletben már mindenféle internetes oldalakról elsajátítottam....fejemben dobpergés, mikor veszem le az anyagról a papírt, és mit látok?!?! SEMMIT!!!

Hát én teljesen lelki beteg lettem, hogy most akkor feleslegesen kaptam a nyomtatót, és egyáltalán, meg egyébként is....

A facebook-os transzfer csoportban készségesen osztotta meg velem mindenki a saját tapasztalatait, mikor elsírtam a bánatom....Ezúton is köszönöm nekik! Kipróbáltam az itthon fellelhetö összes létezö illóolajat, úgy a drágább, tiszta növényit, mint az olcsót...körömlakklemosót, a híres Almawin-t, mindent....de semmi nem hozott eredményt. Utolsó reménysugárként hozott a férjem az egyik barkácsáruházból acetont, és "Háááááállllllleeeeeelujáááá!!!" végre mükdött. Igaz, hogy nem olyan eröteljesen, hanem kicsit halványabban, mint másoknak, de nekem ez még direkt tetszik is.

A sikeren felbuzdulva akkor gyorsan készítettem két nyuszis szívecskét, amit a facebookon már láthattak azok, akik követik az oldalam.

Ez a nyuszi azóta már nagyon felkapott, kedvelt kis minta lett a transzfer funok köreiben, ezerféle kivitelben láttam, úgyhogy sokatok számára ismerös lehet.

Most pedig egy Ikea-s konyharuhára költözött a híres kis nyulacska, és öltött ezzel húsvéti külsöt.

Ezt hoztam Nektek mára.

Legyen szép estétek!

Keresztszemes özike

Elérkezett az öt napos kihívás harmadik napja, és most végre elégedett lehetek, mert sikerült elkészítenem, amit elterveztem. Micsoda öröm!!!

Ismét az én drága kicsi babámnak készült valami.

Még a múltkor, a pöttyös bögrékkel, és a kedvenc csíkos anyagommal együtt vettük ezt a képkeretet az Ikea-ban....

...akkor még nem volt konkrét tervem vele, csak nagyon tetszett...ééés nincs az a képkeret, amiböl elöbb-utóbb ne születne valami szépség. Most pedig nagyon kellene belöle még egy a terveimhez. Talán a jövö héten be is tudom szerezni, de addig is, mutatom, ami már kész...

Ennek a képnek szeretnék egy "testvérkét" másik motívummal,és 

Zorka ágya fölött fognak majd helyet kapni az Anyukámnál kialakított kis kuckójában.

Legyen szép estétek!

Teher alatt nö a pálma...na igen....

Van ez a mondás: "Teher alatt nö a pálma..." Sosem hittem benne...Egész eddigi életemben a totális ellentétét tapasztaltam önmagamon. Minél inkább meg akartam felelni, annál inkább nem sikerült, minél jobban akartam valamit csinálni, annál több hibát követtem el...Talán mert ilyenkor az ember jobban koncentrál a megfelelni akarásra, mint magára az elvégzendö feladatra...Vagy csak mert Murphy tényleg létezik! :) Nos, most sem cáfoltam rá, khmmmm.... :)

Nagyon örültem Zóra felkérésének, hogy vegyek részt az öt napos játékon, de esküszöm, mintha minden összeesküdött volna ellenem, nehogy teljesíteni tudjam, amit vállaltam...Az internet lassabb, mint valaha, a napok sehogy sem akarnak a megszokott mederben folyni, kicsi lányomnak se igen van aludhatnékja, és ma egész nap azon rágtam a kefét, hogy már a második napot sem tudtam teljesíteni, mi van, ha ma sem sikerül elérnem a kitüzött célt...Tudom,tudom....nem kell ezt ennyire véresen komolyan venni, es csak egy játék, de hát én ilyen vagyok...szeretem véghez vinni, amit vállalok, és a tölem telhetö maximumot nyújtani...

Nem titok hát...tegnap egyáltalán esélyem sem volt ide ülni, és egy tisztességes bejegyzést összehozni, ma pedig nem lett kész, amit mutatni szerettem volna...DE!!!....valamit legalább hozhatok, még ha oly szerényet is, de mégis....valamit...ami tölem van, az enyém...

Tehááát....készülgetnek fimo air gyurmából kis "Hand made" feliratú nyulacskák, ajándék kísérönek, és egyáltalán...a húsvéti eladni valók mellé. Ezeket mutatom most, s remélem, holnap többre telik tölem! :)

 A fényviszonyok gyatrák voltak ma nagyon...lámpánál tudtam csak fotózni, és a nyuszik még alapban is kicsit szürkés árnyalatúak, mert itt még száradás alatt voltak.

Igen, a háttérben kakaós, csokis, levendulavirágos rózsa muffin leskelödik.

Anyukám tegnap érkezett hozzánk, az ö tiszteletére sütöttem.

Végül pedig szeretném megmutatni a már meglévö "Secret Garden Home"-os címkéim mellé készült logós kiséröimet, mert végre megérkeztek a pecsétjeim.

Legyen nagyon szép hetetek!

Játékra fel!

Egy számomra ismeretlenül is nagyon kedves személy , a Zóra praktikái blog írója, Zita kért fel, hogy vegyek részt egy , a bloggerek / alkotók között éppen zajló játékban, melynek keretein belül 5 napon át kell bemutatni egy-egy általam készített dolgot, s játékra invitálni egy nekem kedves alkotót.

Nagyon megtisztelö, s örömmel veszek részt benne.

Mindenképp szeretnék az öt nap mindegyikén olyat hozni Nektek, amit korábban még nem mutattam. Arra jutottam, hogy vállalható lesz ez az elhatározás, mivel van a tarsolyomban néhány régebben készült, de be nem mutatott alkotás, és félkész állapotban is van egy-két munkám, ezeket igyekszem most befejezni...

Elsöként hadd mutassam meg Nektek ezt a mackós kis emlékládát, amit tavaly nyáron készítettem a kislányomnak, aki akkor még a pocakomban volt, s akiröl még nem is tudtuk, hogy kislány lesz...

Egy bolhapiacozás alkalmával találtam a ládikát, és decoupage technikával adtam neki ezt a külsöt.

Olyan örök, és csodás emlékek vannak benne, mint a pozitív terhességi teszt, a kórházi karszalag és névtábla, a leesett köldökcsonk, az elsö kiscipö és cumi, az aprócska ruhácskák, kis zokni és sapka amikben haza hoztuk öt...

Sok ilyen fontos, sokat érö emléket szeretnék majd egy nap átadni neki, amikor már elég nagy lesz hozzá, hogy értékelni tudja, és vigyázva megörizhesse...

Azt hiszem, nekem nagyobb kihívás lesz az, hogy kiket hívjak meg, mert szinte mindenki játékban van már, akikre elsö körben gondolnék.

Most szabályt szegek, mert én ma a Handmade Home alkotóját, Verát szeretném játékba hívni, aki nem kifejezetten blogger, de van facebookos oldala, és csodálatosan szép dolgokat készít. Ha még nem ismernétek, kattintsatok a linkre és gyönyörködjetek kedvetekre!

Angyalkás kép...

Bizonyára sokatok számára ismerös ez a képkeret...

Több, mint egy éve már, hogy a barátnöm szólt, hogy milyen jó kis képkeretre bukkant a Jysk-ben, és ha jól emlékszem, éppen akkoriban jöttek hozzánk vendégségbe, így megkértem, hogy hozzon egyet nekem is, mert nálunk sajnos nincs ez az üzlet.

Azóta, a boltilag benne lévö "fotóval" díszelget a nappaliban lévö komódon, s várta, hogy kitaláljam, mi legyen vele...

Hát, most megtörtént. 

Elöször is végeztem rajta egy kis átalakítást. Leszedtem a paszpartun lévö vásznat és csipkét, majd bevontam az egyik kedvenc, rózsás anyagommal.

Elsö körben arra gondoltam, hogy a gyönyörü Nina-Cherry Coffe hímzöfonalam ( Nina´s Threads ) jól fog harmonizálni a rózsás anyaggal, de ahogy készült a hímzés, egyre biztosabb lettem benne, hogy hiába csodálatosan szép, egy egyszinü fonal mégis alkalmasabb lenne. Túl soknak éreztem, hogy a hímzés is szines.

Ezt most félbehagytam, de a napokban be fogom fejezni, és valami másra fogom felhasználni. Odavagyok a színeiért. 

Választottam helyette egy fáradt rózsaszín fonalat, és ilyen lett a végeredmény.

 Csipkét még lehet, hogy fogok tenni rá, ahogy eredetileg is volt.

Az angyalka mintáját a pinteresten találtam. ITT!

Kellemes hétvégét!

Csipkés körpárna

Azóta terveztem már ennek a párnának az elkészítését, mióta Bardócz Évi volt olyan kedves, és megosztotta a blogján annak minden csínját - bínját . ITT

Az idök során sok szép alkalmas csipkét gyüjtögettem hozzá bolhapiacokon, és ezzel nem is hagyok fel, úgyhogy biztos, hogy nem ez volt az utolsó ilyen párnám. Nagyon egyszerü elkészíteni, és az eredmény önmagáért beszél. 

 Ez a párna csak 35 cm átméröjü lett, de így is nagyon mutatós. Az anyag, amit választottam, csak 115 cm széles volt, a szokásos 140-150 cm helyett. Évi a leírásában 140 cm-es szélességgel dolgozott, így neki nagyobb, kb. 50 cm átméröjü párnái lettek.

 

 Nem sok hozzávalót igényel a dolog. Az anyag szélessége ugyebár adott, mindösszesen egy 35 cm-es darab kell belöle, plusz a csipke, és annak hátuljára egy színben passzoló, masszívabb filc anyag, illetve egy szép szalag a hátoldal összehúzására.
A belsö párnát én egy régi fehér vászonterítöböl szabtam ki, és a töltéséhez egy régi ikeás párnát beleztem ki.
Készülöben van épp még egy ilyen párna, csak fehér csipkével. S tervezek egy harmadikat is, halvány rózsaszín anyagból, ami majd a kislányomé lesz. Ha elkészültek, öket is megmutatom.
Ezek a párnák mindenképp emlékezetesek lesznek, mert a kevés hozzávaló ellenére költségesebbre sikeredett az anyagbeszerzés, mint ahogy azt terveztük.
Történt ugyanis, hogy a férjemnek dolga akadt a városban, így megkértem, hogy elötte tegyen ki minket a kedvenc anyagboltomnál, s míg ö elintézi a dolgát, mi is végzünk. Megállt a bolt mellett, ahol NEM tilos, mert sehol egy tábla, kivette a babakocsit, és fel is segítette gyorsan az üzlethez vezetö lépcsökön, merthogy sajnos nem akadálymentesített. Ezzel el is ment. Amikor végzett, ugyanígy visszajött, hogy kifele is lesegítse a babakocsit. Épp fizettem, mikor bejött értünk, így 2 perccel késöbb már kint is voltunk, de addigra egy 20€-s büntetö cédula várt minket a szélvédön...A "kedves" közterületes ráadásul egy hölgy volt, akit teljesen hidegen hagyott, hogy miért is parkolt a férjem oda arra a nyomorult 2 percre, ahol egyébként tényleg semmilyen tábla nem jelzi, hogy tilos lenne megállni, vagy várakozni. Késöbb kiderült, hogy 50 méterrel arrébb van egy kivéve célforgalom tábla, de mégis azt gondolom, miután az üzlet körül lakóházak is vannak, hogy ez igazán csak egy kis emberségen múlott volna. Hát így jártunk, ebböl is tanultunk.

Szép napot!