Privát mennyország...

Már második éve nem jutok el Tihanyba, amikor a levendula szüret van, de a veszprémi barátaink szerencsére mindig gondolnak rám is, mikor levendulát szednek, így mindig kapok tölük néhány szárított csokrot.

Régóta szeretnék már saját levendula koszorút is, de hát ugye azt csak friss virágból lehet...

Itt a környékünkön sajnos nem igen van olyan szedési lehetöség, mint Tihanyban...Maximum valamelyik ház elökertjét pusztíthatnám le az éj leple alatt, de ez nem volna szép dolog, és egyébként is csak napsütésben érdemes szüretelni, ugyanis a levelek és virágok között kis olajtömlök vannak, és az erös napsütés hatására válnak az illóanyagok a legkoncentráltabbá a virágzatban. (Ezt régebben olvastam valahol.) 

A házunk mögött müködik egy bio gazdálkodás, és pár évvel ezelött, mikor még más tulajdonban volt, megengedték, hogy szedjek. Eszembe jutott, hogy tehetnék egy próbát most is, mert nem termesztik és nem használják semmire, csak van.

Megérte, mert a  kedves biobácsi mosolyogva legyintett a kérésemre, s azt mondta: "ganz ruhig"...

Legszívesebben leszedtem volna az összeset, de nem akartam pofátlan lenni. Valahogy épp sikerült eltalálnom a koszorúmhoz szükséges mennyiséget.

Délelött, míg aludt a kislányom, elkezdtem kicsi csokrokba kötni...Minden nap ezt kellene csinálnom, ez a valóságos nyugalom, aromaterápia...alfa állapot...

Ha egyszer lesz egy kertem, az egészet levendulával fogom beültetni, olyan szerelem van köztünk, adóznom kell neki... (Tudom, nem vagyok egyedül vele...)

Zorka tegnap nézegette a leszedett virágokat, és hangosan nevetgélt. Most vagy ennyire anyja lánya, vagy az illat hatott erösen rá, de szerintem "bevésödött"...

Szóval teljesült egy álom...van levendula koszorúm.

Legyen szép estétek!